Fogadás

Sziasztok! :) Újra jelentkezünk! :) Kitti ismét átírt egy sztorit, amit most megosztunk veletek! :) Reméljük tetszeni fog nektek, és várjuk a komikat! :) (Külön köszönöm neked Drága, hogy megcsináltad, és pont ma ♥)

2014-et írunk. A Ferrari csapat hosszas gondolkodás után, a tavalyi évben elhatározta, hogy a csapatban uralkodó puskaporos hangulatnak véget vet. Nem várja meg, hogy a két pilótájuk között fel-felvillanó szikrák magukra gyújtsák a teljes gyárat. A pontok alapján Fernando volt kiváltságos helyzetben. Ennek is köszönhető most, hogy itt álldogálunk a piros boxban, az akkori döntésének - amiben én nagyban befolyásoltam - pedig, hogy majdhogynem, mint egy dúvad kaparja a lába alatt a talajt. Már csak a csapattársa, a régebben már jól bevált Iceman, valamint az egyik legjobb barátnőm és egyben az említett mennyasszonya Gina hiányzott a rögtönzött megbeszélésről.

- Nyugodj meg! - Próbáltam átölelni a spanyol bikát, azonban Ő változatlanul mereven állt egy helyben.
- Kitti, most ne! - Szólt rám erélyesen.
- Kicsim...
- Nem elég, hogy Stefano iderendelt, még te is...
- Most vegyél vissza Alonso! - Jelent meg a hátunk mögött az említett csapatfőnök, aki hogy elkerülje az előző év feszültségeit, mindenféle intézkedésre képes volt. Ennek tudatában nagyon féltem is, de Nando nem könnyített a helyzetén.
- Én? Az a barom rontotta el az egész futamom. - Kiabálta. Még azon sem lettem volna meglepve, ha a kint sorakozó sajtó alkalmazottak diktafonos felvételeket készítenének a boxunk ajtajából, olyannyira kihalladszódhatott.
- Igen? - Jelent meg végszóra a szőkeség, Gina pedig halál nyugodtan megrántotta a vállát, miközben tanácstalanul összenéztünk. - Én voltam elől a boxutca bejáratig, te próbáltál megelőzni.
- Az is a pálya része!
- Nem vagyok köteles elengedni téged! - Jött egyre közelebb idegesen Iceman. Pontosan ismertem az álláspontját, miszerint Nando az első számú pilótája a csapatnak, Ő pedig csak egy kellék.
- Kimi az Isten szerelmére, állj már le! - Próbálkozott kétségbeesetten Gina és megpróbálta megfogni a finn karját, ám Ő elrántotta azt.
- Hagyj most! - Bökte oda még utoljára a lánynak.
- Mondtam én olyat, hogy köteles vagy elengedni? - Vágott vissza Alonso, ám Domenicale ezután félbeszakította őket.
- Elég legyen, fogjátok be mindketten! Úgy csináltok mint a kezdők! Neked nem kellene megkérdőjelezhető dolgot csinálnod! - Bólintott Fernando felé. - Neked meg ilyen rugalmatlanul viselkedned. A pályán voltatok még.
-Igen? Nem láttad a vonalat ami jelezte, hogy boxutca-bejárat? - Ordított vissza Kimi. Gina elhűlt a finn dühkitörésén, még sosem láthatta ilyennek, ahogyan bevallom én sem.
-Talán, ha TE jobban benéztél volna néhány vonalat, és nem hőzöngtél volna ilyen baromságokon, akkor tavaly nem a rally autóban növesztetted volna a segged! - vágott vissza Fernando, aminek hatására mindketten hátrahőköltünk.
- Nah most álljatok le! - Kiáltottam el magam. - Tudjátok mit jelent az, hogy verseny? Kiszámíthatatlanságot leginkább. Szerintetek, ha én táncban rosszul lépek, az érdekelni fog bárkit is a pontozáskor?
- Nem! - Mondta a csapatfőnök, a fiúk meg csak mint a kis elsősök rázták a fejüket, de aztán eszméltek.
- De Kimi... - Kezdett volna bele Nando, ám félbeszakítottam.
- Nem érdekel Kimi! - Mondtam, mire az említett felhorkant. - Bocsi!
- Nekem ebből elegem van! Engem egy nő nem oktat ki! - Hőzöngött a finn és elviharzott, de én nem hagytam annyiban, ahogyan régen sem. Mentem utána.

- Nem oktatlak ki, mi? - Néztem mélyen a szemébe, mikor az egyik kamion oldalában végre sikerült utolérnem. - Valahogy 2 hónapja még nem ezt mondtad volna.
- Mert 2 hónapja nem Fernando döngetett, hanem az én barátnőm voltál?
- Honnan veszed, hogy nem döngetett? - Vágtam vissza neki teljesen higgadtan, mire hátat fordított és elment. - Könnyű menekülni! - Kiáltottam még utána és figyeltem, ahogyan a nem messze található büfé felé veszi az irányt. Tudtam jól miért is megy oda. Nem sok hely van a pályán, ahol dohányozhat.

Megráztam picit a fejem, visszatérítve magam a valóságba, majd visszaindultam a boxba. Ginának már csak hült helyét találtam, azonban Fernando egy gumi kupacon ülve a két kezébe tartva az arcát gubbasztott.
- Lenyugodtál? - Léptem oda mellé, mire riadtan rám kapta a tekintetét.
- Nem rád voltam mérges!
- Tudom!
- A barátnőd kiborult, hogy Kimi után mentél. Ez az Ő dolga lett volna.
- De te nem, ugye? - Siklottam el az utolsó mondat felett. Kizárólag csak egy dolog érdekelt. - Ugye?
- Én nem! - Felelte magabiztosan. - Tudom, hogy engem szeretsz, nem pedig őt! - Húzott az ölébe, majd hosszan megcsókolt.
- Én is tudom! - Nevettem el magam. - De Kimiben nem vagyok biztos!
- Tudja, hogy mi akkor együtt voltunk, mikor...?
- Mostmár biztosan. - Hajtottam le a fejem. - De már nem érdekel.
- Miattad vált el Jennitől.
- Nem tehetek róla, én nem tudtam mikor összejöttem vele, hogy van felesége. - tettem fel védekezően a kezeimet. - Én akkor még csak a rajtszámát és a nevét ismertem, mivel azt kellett tartanom...
- Ezt már megbeszéltük, ne is törődj vele!
- De a barátnőm most vele jár.
-Szerintem már nem sokáig…..-tette hozzá.
- Ilyet ne is mondj, akkor mindketten megutálnak majd!

Miután mindent tisztáztam Fernandoval, ami a szívemet nyomta, útjára engedtem, hogy nyugodtan lezuhanyozhasson és felöltözhessen. Addig pedig egy kisebb kirándulásra indultam, mikor is megláttam Kimit és Ginát az egyik kamionunk ajtajában. Hihetetlenül kíváncsi lettem, ezért a szomszédos piros színű jármű mögé rejtőztem és hallgatózni kezdtem.
- Még mindig Kittit akarod?-kérdezte Gina látszólag nyugodtan, de tudtam jól, hogy majd szét veti az ideg. Már akkor mondogatta, hogy nem lesz jó vége a dolognak, mikor bemutattam a szőkének. Fél éven keresztül jártam ugyanis Kimivel és Gina úgy érezte, hogy még egyikünknek sem sikerült teljesen túllépnie a másikon, habár mindhármunk felváltva nyugtatgatja.
-Nem értelek!-rázta meg a fejét, és már halkabban beszélt.
- Mit nem lehet érteni ezen Kimi? Ő vagy én? Csak ennyi!
- Ne beszélj butaságokat!- Vett elő a farmerja zsebéből egy cigit.
- Azt ugye nem gondoltad komolyan?- Kapta ki egy pillanat alatt Gina a kezéből a még meg sem gyújtott szálat.
- Mit csinálsz?
- Mégis mi a fene van Veled? Én nem ebbe a pasiba szerettem bele! -nézett rá dühösen és én már ekkor jól tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Megváltoztam, ez van!-vonta meg hanyagul a vállát a pilóta, és faképnél hagyta a lányt, aki csak üresen nézett utána.
- Gina Várj! - Kiálltottam el magam, mikor láttam, hogy útnak indul.
- Ne haragudj, nem vagyok túl beszélgetős kedvemben! - Még hátra sem nézett, csak eltökélten lépkedett előre. Nem volt más választásom utána futottam és elkaptam a karját, mire végre felém kapta a fejét. Ekkor láttam csak a vörös szemeit és a könny áztatott arcát. Még sosem láttam így a barátnőmet, Ő a látszat ellenére sokkal erősebb, mint én.
- Te sírtál? -kérdeztem megrökönyödve.
- Nem, nem dehogy! Miért? - Még most is próbálta tagadni, véletlen sem ért volna az arcához, hogy letörölje a könnyeket, csak erősen és határozottan állt előttem.
- Túl jól ismerlek! Szóval hallgatlak!
- Kimi. - Csak ennyit mondott, de a szemeiből jól kiolvasható volt a harag, az elkeseredettség és a csalódottság.
- Hagyd Kimit a francba. Egy idióta... Én mondtam neked, de nem hitted el. Szórakozni jó, de másra sem. Te pedig nem tartozol a piálós, partyzós bandába.
- Mert te igen? - kérdezte ingerülten.
- Hááát. - nevettem el magam, mire Ő is egy halvány mosolyra húzta a száját. - Már nem.
- De szeretem! - kötötte az ebet a karóhoz a barátnőm.
- Akkor szeress ki belőle! - Vontam meg egyszerűen a vállam, pedig jól tudom, hogy ez nekem sem megy ilyen egyszerűen, nem is ment soha.
- Fél évig vele voltál, és kibírtad, szerintem még jól is érezted magad vele. Engem meg csak simán lebeszélnél? - háborodott fel fél másodperc alatt Gina és meg is értem száz százalékosan.
- Nem akarok rosszat neked, te nem ilyen vagy! - hajtottam le a fejem.
- Akkor mégis milyen? Szerinted ki lenne nekem a legtökéletesebb? - emelte fel a hangját és felvont szemöldökökkel nézett rám.
- Nem tudom, de biztos nem Kimi! - hajtottam le a fejem. - Kimi olyan, mint amilyen én vagyok.
- És milyen vagy te?
- Vad! - jelentettem ki egyszerűen. - Még Ő is lázad... az egész világ ellen, de te már lenyugodtál. Nem ugyanarra vágytok, ez nem lesz így jó.
- Miért akarsz ennyire lebeszélni? Még mindig nem hagytad magad mögött?
- Mi? Engem már nem érdekel! - ráztam meg a fejem.
- Nem megváltoztatni akarom, egyszerűen csak szeretni! De miért olyan nehéz ez? - sírta el magát előttem és én ebben a pillanatban nem tudtam mást tenni, csak szorosan magamhoz ölelni és imádkozni, hogy egyik pletykalap szerkesztője se legyen a közelünkben.
- Látod? Éppen ezért mondom! Csak szenvedsz miatta! - súgtam a fülébe gyengéden.
- Nem tudom mit csináljak! - rázta a fejét elkeseredetten és hangtalanul sírt tovább.
- Először is hagyd abba a sírást, aztán......ááácsi Räikkönen! - Kiáltottam el magam az éppen arra járó finn láttán. Erre mondják azt, hogy rosszkor rossz helyen.
- Ne szólj hozzám! - Menydörgött a finn. - Nem akarlak egyikőtöket sem látni.
- Én ennek szívből örülök, de komoly.... - mosolyodtam el. - De asszem a barátnőddel beszélhetnél! - Lépkedtem mellé, megveregettem a hátát majd jobbnak láttam elhagyni a háború színterét.

- Akármennyire is gyűlölsz, és nem akarsz látni, beszélnünk kell!
-Senki nem mondta, hogy utállak!
-Azt hiszem, hogy muszáj eldöntenünk, hogy mi lesz kettőnkkel!
-Most mégis mire gondolsz?
-Nem akarok olyan férfival együtt lenni, aki állandóan veszekszik velem, és tulajdonképpen egy senkinek néz! - Hallottam még a távolból és ekkor már pontosan tudtam hová kell mennem és mosolyogva útnak is indultam.

Este kilenc körül értem oda a pályához közeli bárba. Tudtam jól, hogy mire én összepakolom a holmimat, addigra Ő is végez majd. Alaposan körülnéztem a fütös helyen, majd szememmel meg is pillantottam a kiszemelt célpontomat.
- Mi az? - Ültem le a finn "barátom" melletti bárszékre. Az említett nagy szemekkel meredt rám, majd ivott még egy kortyot a vodkájából.
- Te is itt kötöttél ki? Most Fert csalod?
- Aha, ott van egy brazilos pasi. Mit gondolsz? - mértem végig a srácot, aki élénken táncolt vagy három csajjal egyszerre.
- Ne engem kérdezz! Nekem a nagy mellű szöszi jobban tetszik.
- Ohh és Gina?
- Dobott! - hajtotta le a fejét. Én ekkor már jól tudtam mi bántja, ahogyan Ő is azt, hogy nem felejtek hamar.
- Fer?
- Szeret és velem marad! - mosolyogtam elégedetten. - Ide a kulcsot!
- Mi van? - Kapta fel ismét hirtelen a fejét.
- Fogadtunk, hogy melyikünk bírja tovább, most pedig tartozol!
- De ez egy Ferrari Enzo!
- Nem mondod? Majd tesztelem mennyit tud! - kaptam ki a sárga bilétás tárgyat a kezéből.
- Dupla vagy semmi? - Nézett még mindig a táncosok felé. A szőke lányra és a barna macsóra.
- Álmodozz csak! - Nevettem fel hangosan. - Van egy ász pasim, egy baromira jó kocsim és egy csomó pénzem, hála neked! - veregettem meg a vállát miközben lemásztam a székről és belekortyoltam az italába. - Köszi barátom! Jó volt veled üzletelni!
- Még látjuk egymást! - Kacsintott rám mosolyogva.
- Oké, csak hozz jó sok pénzt és a legújabb verdád! - kiáltottam még magam mögé, majd a csipőmet a zenére mozgatva hagytam ott a füstös bárt és beszálltam a legújabb zsákmányomba.

Vége