Titkolózás

Nos szijasztok! Hosszú-hosszú idő után itt van ismét egy közös történetünk. Változatosság képpen ennek a novellának most nem Fernando Alonso, Kimi Raikkönen vagy éppen Lewis Hamilton, hanem a két újonc Lucas di Grassi és Nico Hülkenberg lesz a főszereplője! Reméljük tetszeni fog majd nektek! ;)


Vasárnap van, a Magyar Nagydíj hétvégéje és én már vagy fél órája álldogálok egy kis szobácskában egy teljes alakos tükör előtt. Egyszerűen képtelen voltam ellépni előle, mindig találtam valami kis hibát magamon, amit ki kellett javítanom. Jó ideje már az órát sem figyeltem, hihetetlenül ideges voltam.
- Kicsim, ez már beteges! - Karolta át a derekam a férfi, aki már hosszú hónapok óta az életemet jelenti. Megfogadtam, hogy nem fogok senkihez sem érzelmileg annyira kötődni, hogy képtelen legyek tőle elválni, de minden fogadalmat meg kell szegnie egyszer legalább az embernek.
- De most látom hónapok óta először a barátnőmet és nézd milyen kövér vagyok... Már soványabb vagy nálam. Hogy fogok kinézni melletted? - Néztem végig ismét magamon, majd a mögöttem mosolyogó Lucason.
- Terhes vagy Kicsim, ez normális! - Próbált megnyugtatni, de egy cseppet hangosra sikeredett neki.
- Hééé! - Fogtam be a száját. - Csssst! A végén még meghallják!
- Nem érdekel! - Vette emelte el a arcától a kezemet. - Ha kell kiüvöltöm a padockban, hogy apa leszek! - Mondta hevesen, én pedig akaratlanul is elnevettem magam.
- A babona drága... Még senkink egy szót se! - Csókoltam meg, mikor éreztem, hogy a táskámban elkezd rezegni valami.
- Ohh a francba! - Kiáltottam fel, miután sikeresen elszakadtam Lucas ajkaitól.
- Mi a baj? Fáj valamid? Hívjak orvost? - Hadarta, miközben a szemeiből csak úgy sugárzott az aggodalom. Én csak megráztam a fejem, miközben a táskámban kezdtem el kutakodni. - Kitti, ha valami gond van...
- Csak Gina küldött SMS-t! - Emeltem fel a kezembe kerülő mobilt, mire Ő megkönnyebbülten felsójatott. Nekem viszont rohanom kellett, ahogyan ismerem a barátnőmet, sikeresen elvész majd a sok kamion és Home között, majd tátott szájjal keresi a labirintus kijáratát.

Idegesen kezdtem el keresgélni, először a padockban, majd mikor ott semmi nyomát nem leltem, valamint az újságírók és fotósok is vészesen közeledni kezdtek a boxutca felé vettem az irányt. Bármennyire is bő ruhát vettem fel, féltem fény derül a mi kis titkunkra.
Mikor azonban megláttam Ginát minden félelmem elszállt. Éppen egyik kedves barátommal beszélgetett vagy éppen veszekedett. Sokat változott a külön töltött idő alatt. Szerencsére a kosztümről sikerült lemondania erre a hétvégére, helyette inkább egy testhez álló fekete ruhát vett fel, amit a legnagyobb jóindulattal sem nevezhettem volna visszafogottnak. Az arcára nem volt a legjobb rálátásom, de még így is feltűnt a szokásostól igen csak eltérő erős sminkje és a szorosan összefogott haja. Jól állt neki annak ellenére, hogy az emlékezetemben egy teljesen más kép élt róla.
Azonban hirtelen irtózatosan nagy vágy kerített hatalmába. Tudni akartam miről beszélgetnek ezek ketten a Ferrari box előtt, amely mindkettőjük uticéljától elég messze helyezkedik el. Ezért hát egy gumi kupac mögé rejtőztem és fülelni kezdtem.

A beszélgetés elejéről sajnos lemaradtam, de ha a megérzéseim nem csalnak még így is nagy shownak lehetek szemtanúja.
- Azt hiszem eltévedt egy kicsit. Maguk a boxutca végében sorakoznak majd fel, habár egy kicsit hamar érkezett. - Hallottam meg először egy számomra már jól ismert fiatal férfi hangját.
- Én meg azt hiszem, hogy rossz helyen kopogtat. - Ajjaj, Gina kezd egy kicsit ideges lenni. - Úgy nézek én ki, mint egy Grid Girl?
- De hiszen ön... - Mentegetőzött volna a kis német, de én tudtam jól, semmi esélye. Jobbnak láttam közbe avatkozni, így eltűntettem az óriási mosolyt az arcomról, helyette egy jóval kisebbr cseréltem és úgy közelítettem a barátnőm felé.
- Gina! - Kiáltottam, mire Ő hirtelen megfordult. Közelről még szembe tűnőbb lett a változás. Egy visszafogott lányka helyet egy belevaló csajszit kaptam vissza. Nem tagadom tetszett ez a drasztikus stílus váltás, bár én az előző kiadásban is nagyon-nagyon szerettem.
- Szia Kitti! - Ölelt át megkönnyebbülve. Képzelem milyen gondolatok cikázhatnak a fejében. - Örülök, hogy végre itt vagy.
- Miért? Valami baj van? - Néztem összeszűkült szemmel a szöszi irányába.
- Most Grid Girlöztek le. - Hunyorított Ő is a vádlott felé.
- Grid Girl? - Nevettem el magam. Megkönnyebbültem, hogy végre nem kellett magamba tartsam, nem tudom meddig bírtam volna. - Nico, ez még tőled is sok!
-Jól van Kitti! Honnan tudhattam volna? - Húzta össze magát hirtelen az F1-es német különítmény legfiatalabbik tagja.
- Mondjuk, hogy sehol sincs rajta semmilyen támogatói embléma?
- Hahóó! - Kezdett el nekünk drága barátnőm integetni. - Én is itt vagyok!
- Bocsi! - Pirultam el hirtelen. Hogy utaztál? Még nem is kérdeztem.
- Jól... Látom sikerült beilleszkedned.
- Ugyan! Nicot ki ne ismerné? - Borzoltam össze a srác haját. - Nála morcosabb pilóta nincs is a padockban. Ráadásul Kimi szerepére hajaz.
- Hahahah... inkább mutass be a barátnődnek Kicsi csillag!
- Látod, én mondtam! - Vetettem egy cinkos pillantást a társaság másik női tagjával. - Szóval Nico, Ő itt Gina Szilvássi; Gina, Ő pedig Nico Hülki!
- Még egyszer így hívsz beszélek Lucasszal, hogy neveljen meg!
- Már alig várom! - Mosolyogtam rá kajánul.

- Szóval mi újság veled Drága? - Rekesztette ki a barátnőm szegény kicsi németet a beszélgetés további részéből. Bár Ő hősiesen tűrte és egy tapottat sem mozdult, mintha várna valamire vagy éppen valakire. - Fantasztikusan nézel ki!
- Ohh, ne viccelj már! - Legyintettem cseppet sem komolyan véve a bókot. - Sikerült levizsgáznod mindenből?
- Igen! 4.8-as lett az átlagom, úgyhogy mostmár hivatalosan is ügyvéd vagyok! - Húzta ki magát Gina. Van is mire büszkének lennie, bármilyen nehézség is keresztezte az útját sikerült rajta túllépnie, nem hagyva hogy elválassza céljától.
- Az szép! Gratulálok! - Mondtam elismerően. - Jó, ha az embernek vannak okos barátnői.
- Te sem vagy buta! - Simogatta meg együttérzően a karom.
- Ne nevettess! Aki tizedikben kibukik és addig koplal, míg belefogy a modellek világába. - Nevettem gúnyosan.
- Nem mentél át tizedikben? - Kacagott fel Nico mellettünk.
- Ohh, fog be! - Néztem rá, de a mosoly nem fagyott le az arcomról. - Különben is mennyit vesztettél volna, ha most könyvelőként gubbasztanék egy íróasztal mögött és az életben nem találkozunk?
- Én csak nyertem volna vele egy hónapot. Addig sem hallgattam volna a szív szerelmed ódáit rólad.
- Vegyél vissza a nyál tengerből Nico! - Kértem esdekelve a németet, aki karbatette a kezeit. Ekor vettem csak észre a kacarászó Lucast közeledni felénk. Már az overáljában feszített előttünk, amit a derekán hagyott lógni.
- Megint Nicot szórakoztatod? - Adott egy puszit a homlokomra, majd a derekamat átölelve húzott magához.
- Muszáj egy kicsit kizökkentenem néha, ugye Hülki? - Vigyorogtam rá, mire egy durcás pillantást kaptam cserébe. Lucas csak mosolyogva megrázta a fejét, majd a barátnőmhöz fordult.
- Te lennél Gina?
- Igen, Georgina Szilvássi! - Nyújtotta a kezét mosolyogva.
- Lucas di Grassi! örülök, hogy megismerhetlek!
- Kicsim, szerintem erre most nincs idő. Hamarosan kezdődik a futam és addig neked tudtommal még van egy-két dolgod. - Mi tagadás már nagyon szerettem volna Ginával egy kicsit pasik nélkül is beszélgetni, hiszen nagyon régóta nem találkoztunk már.
- Igazad van! - Csókolt szájon, majd Nicot magával tollva indultak el a boxuk irányába.
- Szóval... Hol is tartottunk?
- Hát... Kérdezhetek valamit? - Nézett mélyen a szemembe.
- Persze! - mondtam egy kicsit nehézkesen. Valahogy mostanában minden ilyen jellegű beszélgetéstől féltem. Nem szerettem volna, hogy bármi is kiderüljön a babáról, míg nem leszek 3 hónapos terhes. Nem vagyok babonás, de ezt az egyet komolyan vettem.
- Minden rendben van veled?
- Jól vagyok! Nem értem miért kérdezed ezt! - Mondtam zartan és próbáltam kerülni azt a barna szempárt, amely az esetek többségében a lelkemig látott.
- Hát csak... mindegy!
- Jaj ne csináld! Tudod, hogy utálom ezt! - Indultam el a Virgin boxa felé magammal húzva őt is.
- Nem tudom... olyan zavartnak és feszélyezettnek tűnsz most. Nem a fiúkkal, sokkal inkább velem. És mintha néhány kilót is felszedtél volna, pedig az alakodra mindig nagyon figyelsz. - Kellett neki ügyvédnek menni, hogy minden apró részletet észre vegyen.
- Igen, lehet. - Néztem mg mindig a kiszemelt box irányába.
- Alaptalanul?
- Öhm... szóval... Igen! - Böktem ki nagy nehezen. Utáltam hazudni, főleg a barátaimnak. én is elvárom, hogy mindenki őszinte legyen hozzám, de ezt most képtelen voltam elmondani neki. - Lucas annyi fagyit és brazil édességet tömött belém, hogy ez lett az eredménye. - Mutattam végig magamon miközben végre megérkeztünk a box bejáratához.

- Várj! Biztos keresztül akarunk itt menni?
- Miért? meg akarod kerülni az egész boxutcát, hogy bejuss a homeba? - Néztem rá mosolyogva. Lucas ugyanis felajánlotta nekünk a külön kis kuckóját futam nézésre. ismerve magunkat ez mindenkinek jobb lesz így. Általában végigordibáljuk az egész versenyt és ezt a mérnökök nem nézik túl jó szemmel.
- Így menjek itt keresztül? - Nézett végig magán. Fekete testhez simuló ruháján és azonos szűnű tűsarkú cipőjén, amihez arany ékszereket vett fel.
- Miért ne? Dögös vagy! - Mondtam és magammal húztam, majd a boxba érve elkiáltottam maga. - Srácok! Ő itt Gina. Mindent a szemnek, semmit a kéznek!
- Köszi! - Pirult el tetőtől talpig az említett.
- Ez rád is vonatkozik, Kitti? - Kersztezte az utunkat az egyik szerelő.
- Kérdezd Lucast, Tom! - Kacsintottam rá és kikerülve nagy, ám laza léptekkel folytattam az utam a Virgin motor home felé.

- Te itt mindenkit ismersz? - Kérdezte Gina, mikor elértük a célunkat. Ekkorra sikerült lihegve bár, de utolérnie. Én már megtanultam, hogy verseny hétvégékre leginkább sarukat csomagoljak, főképp vasárnapra, de aki először jár erre az beleeshet abba a hibába, hogy nem számol az itteni futkoszással.
- Majdnem! - mosolyogtam rá kedvesen, majd egy gomb megnyomásával elénk tárult az a hely, amely a csapattagokon és a hozzátartozókon kívűl mindenki másnak elérhetetlennek bizonyul.
- Szia Kitti! - Köszönt rám Tara, a recepciós lány. - Lucas szobájából nézitek a futamot.
- Igen, itt szabadabb a hangulat. - Bólintottam.
- Kértek valamit?
- Ha lehet egy üveg ásványízet és egy pohár édes martinit Ginának. - Mosolyogtam rá. - Köszönöm Tara!
- Nagyon szívesen! - Bólintott a fiatal fekete hajú lány, majd fél pillanat múlva már ott sem volt.

- Kitti, én utálom a Martinit! - Panaszkodott dárga barátnőm, mikor már kezünkben az italokkal bezártam magam mögött a szoba ajtaját.
- Ugyan már! Egyet te is meg tudsz inni egyszer.
- Ha te szereted a Martinit, miért nekem rendeled?
- Mert... Mert, ha Lucas dobogóra kerül, akkor pezsgőzni fog mindenki és mivel kocsival jöttünk valakinek vezetnie is kell.
- Aha! - Bólintott, de láttam az arcán, hogy nem igazán dől be a kis mesémnek.
- Inkább nézzük a futamot! - Kapcsoltam be az ágy előtt található kis tévét és elkezdtem feszülten a képernyőre figyelni.

Másfél órán keresztül föl-le ugráltunk a pár négyzetméteres helységbe. Hol nevetve, hol bosszankodva. Az esőnek hála elég felemás futamunk lett, bár a lényeg, hogy a számomra legfontosabb személyek még mindig versenyben voltak. Nagyon sok volt a kicsúszások száma is a felelőtlen előzési kísérleteknek köszönhetően, és a koccanások is a rosszúl számolt féktávoknak hála. A Biztonsági autó sem pihent sokat, mi mégis úgy döntöttünk, hogy pár perccel a vége előtt elindulunk a dobogó irányába.
Éppen kiléptünk a Home ajtaján, mikor megcsörrent a telefonom. Hihetetlen, hogy mindent elfelejtek. Erre Lusas csak mindig annyit mond, hogy biztosan azért, mert lányunk lesz majd. Annyira megértő velem, még a hülyeségeimért sem szíd le soha és elviseli minden hiszti rohamomat.
- Szia Raqu! - Köszöntem a telefonba, mikor végre a kezemben tartottam. - Nem, most nem tudok a Ferrari boxba menni,,,, Igen, majd pár perc múlva a pódiumnál... Közvetlen a koron mögött leszek majd... Persze, hogy Fernando miatt... Igen, most tuti nem körözik le... Oké Raqu, szia!
- Raqu? Mint Raquel del Rosario? - Kérdezte Gina elkerekedett szemekkel, mikor letettem a telefonomat.
- Hát... Lucas bemutatott néhány F1-es barátnőnek, hogy ne unatkozzak a futamokon egyedül. Egy-kettővel tartom a kapcsolatot, köztük Raquellel is.
- Értem! - Bólintott.

A pódium előtt állodgáltunk már pár perce. Azt se tudtuk ki nyert, ilyen sem volt még. Azonban most nagyon jó előérzeteim vannak az első három helyezettel kapcsolatban. Mondjuk most még tippelni sem tudtam volna a dobogósokra, ugyanis az eső az utolsó percekben elállt. A gumi taktikákon is sok múlhatott, valamint a kicsúszások és a kiesések is döntők lehettek.
- Nah, ki nyert? - Kérdeztem a felénk közeledő Raquelt.
- Te nem is nézted? - Kerekedtek el a szemei.
- De csak az utolsó percekről lemaradtunk. Valahogy ide kellett érjünk a Homeból. - Mentegetőztem-
- Akkor most figyelj! - Mutatott a pódium felé, ahonnan sorban Fernando, Felipe és végül Lucas sétált ki. Persze a drága, amint megkapta a díjat felém mutatott, én pedig még mindig elképedve figyeltem őt. Majd észrevettem, hogy a kamera is rám irányul. Örömömben küldtem egy puszit Lucas felé, majd a tévé nézőknek is egyet.

Miközben én kiörömködtem magam, Gina hirtelen eltűnt mellőlem. Oldalra pillantva meg is láttam az okát. Pontosítva Nico Hülkenberget teljes élet nagyságban nem törődve a rajongókkal vagy bárki mással, csak Ginával. aranyosak voltak együtt, mégha eddig csak a beszélgetésig jutottak is el.
Mosolyogva néztem végig, ahogyan egy kicsit feszélyezve mégis óriási mosollyal az arcukon beszélgetnek. Néha-néha hozzáérve a másik karjához, majd elnevetik magukat.

Nem szóltam egy szót sem, csak magam mögött hagyva Ginát és Raquelt indultam el a Virgin boxa felé. Ahol aztán fél óra múlva már Lucas ölébe ücsörögve beszélgettünk a többiekkel.
- Merre voltál? - Kérdeztem hirtelen, mikor Gina vigyorogva belépett az ajtón.
- Találkoztam egy új baráttal.
- Áhh, szóóóval alakulnak a dolgok. - Mosolyodtam én is el magabiztosan.
- Milyen dolgok? - Kérdezte Lucas semmit sem értve.
- Gina és Nico...
- Csak barátkozunk! - Szólt közbe az egyik említett.
- Jah, mi is! - Csókoltam meg sokat mondóan a brazílomat. Ő pedig a hasamra helyezte a kezét. - Különben is nem értem mi rossz van abban, hogy randiztok. Fordultam vissza Ginához, mikor elváltak egymástól az ajkaink.
- Mi nem randizunk!
- Hívhatjuk baráti összejövetelnek is.
- Kitti! - Szólt rám kedvesen Lucas.
- Ohh... Ginát véded? Asszem vár rád estére a kanapé.
- Mi? - Kerekedtek el a szemei. - Még a feleségem sem vagy, de már parancsolgatsz?
- A mennyasszonyod vagyok, jogom van hozzá! - adtam a szájára egy gyors puszit.
- Hűha! Ti eljegyeztétek egymást? - Kérdezte Gina meglepetten. Mit is mondtam a feledékenységemről?
- Csak két hete, de köszönjük. - Mosolyogtam. - Azzal, hogy belekerültem ebbe a cirkuszba az én életem is teljesen felfordult.
- Azt hiszem lemaradtam ezzel kapcsolatban. - Hajtotta le Gina a fejét.
- Neked más volt a fontos és jól tetted, hogy követted az álmaidat! Most azonban pótolhatod a lemaradásodat! - Kacsintottam rá.
Kitti, kér... - A hirtelen elakadástól ijedten néztem oldalra, a box bejáratához.
- Áhh, Hülki! Gyere csak beljebb! - Kiáltottam oda neki. - mi pedig már megyünk is! - Néztem erőteljesen Lucasra.
- Igen, megünnepeljük a harmadik helyemet. - Mosolygott kajánul, míg bordán nem könyököltem. - Ezt most miért?
- Mert nagyobb a szád, mint nekem. - Mosolyogtam rá angyalian, majd elindultunk nyugodt kis otthonunk felé Brazíliába, hogy boldogan élhessünk míg meg nem halunk.

De előtte azért még mielőtt ez megtörténhetett volna füleltem egy kicsit a mögöttem zajló eseményeket.
- Szia ismét! - Hallottam a kis német zavart hangját.
- Szia! - Nevetett a barátnőm, de tudtam jól, hogy Ő is legalább annyira zavarban van, mint az előtt felszólaló.
- Nem akarjuk előbbre hozni ezt a ... találkát? - Vett végre magán erőt Nico. Őszinte büszekés öntött el, mint egy nővért, kinek az öccse először hív el randizni egy kislányt. Igaz ez esetben körülbelűl egy idős havert, aki nagy nehezen elhívta egy vacsira az egyik legjobb barátnőmet, de ez most részlet kérdés.
- Végül is, én ráérek! - Hallottam a távolból még Gina hangját, majd Lucasszal találtam szembe magam, aki rosszallóan, mégis mosolyogva csóválta a fejét.

Vége