Szünet

Sziasztok!


Különböző elfoglaltságaink miatt előreláthatólag két hétig szüneteltetni fogjuk a blogot, de reményeink szerint utána gőzerővel belevetjük magunkat a munkába, és hozzuk az újabbnál újabb sztorikat!


Köszönjük a megértéseteket! Addig is kellemes időtöltést a blogon!:)


Üdv: Gina & Kathy

Kreatív Blogger-díj

A mi blogunk is kapott Kreatív Blogger-díjat! Nagyon szépen köszönjük mindenkinek! :)
(Kathy, Noncsi )



7 dolog magamról (Gina)

1. Ha nem írok vissza jó darabig msn-en, Kathy szokott Georginácskának szólítani (amúgy nem vagyok oda ezért a megszólításért, de neki elnézem (L) )
2.Sok mindenkit ki tudok akasztani a "Kimi-mániámmal"
3.Imádom az édességeket (meg is látszik)
4.Szeretek kreatívkodni :)
5.Barátnőm ösztönzésére fogtam hozzá a honlapkészítésnek
6.Félek a pókoktól, csúszómászóktól, bogaraktól, rovaroktól, stb.
7.Imádok zenét hallgatni



Akiknek tovább küldenénk:
Monshe
Noncsi
Alofun
Mystic
Heni
Icu
Szabus
Vic

Pálya látogatás

Egy gyönyörű napsütéses csütörtök eltöltésének legjobb helyszíne Mogyoród. Azon belül is a Hungaroring.
Ebben az évben változásokkal teli hétvégét rendeztek nekünk a szervezők. A szokásos pilóta parádé és a csütörtöki autogramm
osztás mellett a VIP jeggyel rendelkező vendégek bejárhatták a teljes pályát a versenyzőkkel együtt, akiknek ezt a kis programot
kötelezővé tették.

- Kitti! Biztos, hogy jó ötlet ez... Végül is elég hosszú ez a pálya...
- Jahj Gina, így legalább láthatod Kimit és Fernandot. - Mondtam és körbenéztem a kb. 20 válalkozón, akik rajtunk kívül
türelmesen álldogáltak a boxutcában.
- Sajnálom hölgyeim, hogy el kell szomorítsam magukat, de a Ferrari csapatból csak Felipe Massa vesz részt a túrán. Mr. Raikkönennek
más elfoglaltsága akadt. - Szólt közbe egy kedves biztonságiőr.
- Na látod.. Menjünk! - Súgtad oda nekem.
- Köszönjük uram! - Fordultam a fickó felé, majd vissza drága barátnőmhöz. - Menjünk! Onnan fognak jönni a versenyzők és ráadásul
kíváncsi vagyok, hogy azok a csajok ott a 10 centisekbe, hogy teljesítik a távot... - Nevettem el magam, majd elkezdtem húzni magam után.
- Izé...és egy ilyen golf kocsit vagy valamit nem lehetne kérni?- Kérdezte az egyik cicababa falatnyi kis miniszoknyájában.
- Most hallgathatom, hogy hogyan tudnak nyávogni ezek.........a libák?!- Súgta nekem Gina, mire önkénytelenül elmosolyodtam.
- Kérlek szépen nyugodj már le, nem rájuk kell figyelned, elvégre nem azért jöttünk ide!
- Jól van! Igazad van! Befogom és megpróbálom élvezni ezt a kalandot.
- Nagyon helyes! Ilyen hozzáállást vártam!- Bólintottam legalább ekkora elszántsággal.

A túra lassan meg is kezdődött. A pilóták a biztonságiak és néhány csapattag mellett sétáltak. Sokakon előre látszott, hogy szóba sem
akarnak állni velünk. Persze voltak olyanok is, akik mosolyogva méregették a tömeget, ami mint kiderült pontosan 18 emberből állt.
Mi már az elején úgy játszottunk, hogy egy kicsit előrébb keveredjünk, minnél messzebb a szöszi csajoktól. Ennek hála a két McLarenes
pilóta mellett kötöttünk ki.
- Sziasztok! - Köszönt ránk hirtelen Heikki, amivel mindkettőnket mglepett.
- Hello! - Néztünk rá zavartan.
- Itt laktok valamerre? - Kérdezősködött tovább. "Túl komolyan veszi ezt a "hozzuk közelebb a nézőket az F1-hez" mozgalmat."
- Én igen, Gina nem.
- Gina? Szép név. És mi a tiéd?
- Kitti, Kitti Tóth. - Eközben a csapat társa a mobilját keresgélte, nem csalódtam benne. - Milyen a csapat társának lenni? - Vettem át
a kérdezés jogát és fejemmel Hamilton felé intettem.
- Egy kicsit fárasztó. - Mosolyodott el a finn.
- Kiminek biztos jobban örülnél. Csúszott ki Gina száján, minek hatására Ő paprika vörös lett, rajtam pedig egy óriási vigyor jelent meg.
- Jól sejtem, hogy Kimi rajongó vagy?
- Én.... hát igazság szerint... igen! - Nyögte ki nagy nehezen. Nem volt könnyű helyzetben, nem akarta megbánta ezt a szöszit sem, de
nem tagadhatta le kedvencét is. Főképp nem ezután a kis elszólása után.
- Nos, erről nem tudok álláspontot foglalni. Kimi jó haver, de hogy csapat társnak milyen lenne, azt nem tudom megmondani. - Töprengett,
majd a téma terelése érdekében felém fordult. - Na és te Kitti? Ki a kedvenced?
- Fernando Alonso. - Mondtam határozottan. - De ennek ellenére azért örülök, ha jó helyezést érsz el. Főleg, ha lekörözöd őt. - Intettem
a fejemmel Lewis felé.
- Akkor nekem is vannak magyar rajongóim. - Húzta ki magát. - Alonso, ha jól tudom eljött. Ott sétál elől.
- Ohh, már most le akarsz rázni minket? - Eléggé sarokba szorítottam, de sajna mielőtt még válaszolhatott volna megzavarta a társaságunkat
egy lihegő német. Akaratlanul is elnevettem a kétségbeesett képén magam, mintha egy horror filmből szabadult volna.
- Heikki! Szia! Mond csak, nem láttad valamerre Kimit?
- Szia! Nem tudott eljönni. - Rántott vállat a finn, majd beleivott a Red Bulljába.
- Csatlakozhatok? Azok a nők az első pillanattól kezdve engem követnek és olyan kérdéseket tudnak feltenni...
- Nem, hogy örülnél neki, hogy végre normális nők vesznek körül. - Bökte oda Hamilton.
- Gina mond, hogy ezt nem ránk értette!- Kértem a barátnőmet. Egyébként sem igazán bírtam ezt a srácot, de most...
- Kérlek ne csinálj cirkuszt!- Csitított.
-Cirkuszt? Ééén? Csak megmondom ennek a hólyagnak, hogy mi a helyzet!- Fordultam rögtön Hamilton felé.
-Kitti, ne csináld!- Próbált csitítani Gina, sikertelenül.
- Mr. Hamilton elmondaná, hogy kit is tart normális nőnek?
- Akin a szoknya is jól áll és van alakja. - Bökte oda a fellegekből.
- Alakja mi... Meg jó sok pénze a plasztikákra..
- Hogy mondtad?
- Csak azt ne mondja, hogy azok ott maga szerint a természetesség megtestesítői. - Mielőtt még vissza tudott volna szólni, az egyik szőkeség mellé lépett.
- Lewis, te vagy a kedvenc pilótám. Annyira cukin nyilatkozol mindig...
- Bocsi cicus, de várnak rám! - Súgta oda nekem, azzal el is kezdett beszélni azzal a csajjal.
- Semmi gond! Kérd el az orvosa számát, szükséged lehet rá. - Erre Heikkiből és Sebiből kitört az eddig bent tartott röhögő görcs.
- Most mi van? Néztem körbe meglepetten.
- Mondtam neked, hogy ne kekeckedj! Tudom, hogy idegesít, de...
- Semmi gond! Nem árt, ha valaki helyre teszi néha! - Kelt a védelmemre a fiatalabbik szöszi.
- Tessék! - Néztem sokat mondóan Ginára.
- És mi a kis bajkeverőnk neve? - Kérdezte Seb.
- Kitti Tóth!
- Sebastian Vettel! - Fogott velem kezet. - Kitalálom, Hamilton rajongó.
- Ezt így elsőre? - Nevettem el magam.
- Magyarok vagytok? Ugye nem gond, ha tegeződünk?
- Igen azok és nyugodtan. Két év lehet köztünk és te vagy az öregebb. - Jött vissza végre a barátnőm hangja is.
- Na és te? Megtudhatom a neved? - Mosolygott rá kedvesen Sebi.
- Georgina Szilvási, de neked egyszerűen csak Gina!
- Sebastian Vettel, de neked csak egyszerűen Seb! - Fogott kezet a barátnőmmel is a kis német.
- Most, hogy így fény derült mindenkinek a nevére, meséljetek valamit magatokról! - Törte meg a hangulatot Heikki.
- Kezd te! - Bökött oldalba barátnőm, miközben Ő a táskájába turkált. "Remek, utálom a bemutatkozást..."
- Oké! - Monstam lelkesen és megpróbáltam minnél inkább lerövidíteni a dolgot. - Nemrég végeztem a főiskolán, de igazából még nem munkával
tartom el magam. Legalábbis nekem nem munka, amit csinálok.
- Miért? Mit csinálsz? - Kerekedtek ki a finn barátunk szemei.
- Díjlovas vagyok. Általában a versenyeken az első háromban szoktam végezni. Mondjuk a evezés sem olcsó, de hosszú távon megéri. A pénzből
simán el tudom tartani a lovamat és magamat is.
- Akkor te is sportember vagy. - Nyugtázta Heikki.
- Fogjuk rá. Bár nekem még nincs akkora rajongó táborom, mint nektek és az istállók még nem versenyeznek értem.
- De már most profi szinten csinálja. - Váltott vissza komoly hangnemre drága barátnőm. - Én már csak tudom, az első számú rajongója és
egyben a menedzsere vagyok!
- Emellet jogásznak készül. - Mutattam magam mellé. - Azért ez mégis többet nyom. Ráadásul már 8 éves kora óta zongorázik.
- Egy zenész és egy sportoló. Szép kis páros. - Nevetett Sebi.
Ez után még jó darabig eldumálgattunk egymással. Kiderült, hogy a srácoknak vannak barátnőik, viszont édes egyetlen Kimi barátunk
éppen válik a feleségétől. Ilyenkor örülök, hogy Sebi babának ilyen óriási szája van. Mindent elkotyogott nekünk.

- Heikki! Mi történt Kimiékkel? - Nem is Gina lett volna, ha nem kérdezte volna meg.
- Hogy érted? - Kérdezett értetlenül vissza az érintett.
- Miért válnak? - Segítettem picit ki.
- Úgy ismeritek Kimit, aki ilyeneket elmond?
- Hahóó! - Legyeztem a szeme előtt. A mögöttünk álló km-eknek hála úgy éreztem már ezt is megtehetem. Mi nem ismerjük Kimit!
- Tényleg, bocsi! - Nevetett a finn, miközben elkapta a kezemet és a nyaka köré fonta.
- Te meg ne legyél ennyire kíváncsi! - Néztem vissza a barátnőmre, miközben a finn szőkeséggel nevetgéltem.
- Rubens! - Kiáltott Seb hirtelen az egyedül sétálgató brazilnak. - Jensen?
- Nem láttam ma még.
- Rosszul érzete magát és a boxba maradt! - Szólt közbe Hamilton.
- Remek, hogy ez a pasi mindent tud... - Mérgelődtem.
- Én vagyok a padock sztárja, ha nem tudnád! - Húzta ki magát, de ebben a pillanatban nekiütközött az előtte megálló biztonságinak,
aki Kobajasit kísérte. Minket pedig elfogott a röhögés, persze a fiúk csak alig észrevehetően tehették ezt, mert ott volt néhány TV-s is, de
minket azért ebben nem gátoltak
- Kisasszony a pilótákkal csak tisztes távolságból lehet beszélni!- Szólt mogorván a biztonsági, majd hátranézett.
- Mi az hogy kisasszony? Úgy nézek én ki?- Fakadt ki Hamilton. Nem bírtuk már tovább és ezek után szakadtunk a röhögéstől.
- Óhh Mr. Hamilton, ne haragudjon, azt hittem, hogy valamelyik hölgy itt...itt!- Magyarázkodott zavartan legújabb tettestársunk.
- Hát máskor nézzen meg jobban! Azt hiszem még nem hasonlítok....rájuk!- Sandított felénk lenézően. Én persze ismét beszólni készültem,
de Gina megragadta a karom.
- Lewis baby gyere már!- Szólt oda valamelyik cicababa neki, így aztán odébb lépett, Barátnőm meg megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
- Ezt most miért? - Kérdeztem idegesen.
- Mert ott vannak a tévések! - Mutatott oldalra.
- Hát, akkor ez esetben, ennél jobban már úgyse tudta volna leégetni magát... - Nevettem.
- Az biztos!
- Mondjátok csak, nem akartok belülről látni egy boxot? - Kérdezte Sebi még mindig nagyba mosolyogva.
- Ez komoly? - Kérdeztem nagy szemekkel.
- Ezek után...
- Szívesen! - Fogadta el Gina az ajánlatot.
- Én is felajánlottam volna, de lehet, hogy ez nem a legbiztonságosabb Lewisra nézve. - Mosolygott Heikki. - Viszont, ha hétvégén itt
lesztek bemutathatlak titeket Kiminek. Végülis nyávogás nélkül végig sétáltátok a távot...
- Lewis baby, hívj nekünk egy kocsit, nem bírjuk tovább! - Törte meg az egyik szöszi a pillanatot.
- Asszem szükség lesz a sefty carra! - Mondtam vigyorogva.
- A safety cart? Inkább a medical cart nem? Szerintem egy ilyen magassarkúban megtett séta ütén szükség lehet az orvosi ellátásra.
- Lányok, lányok! - Szólt ránk Sebi. - Szerintem abba kéne hagynotok, mert a végén még rossz lesz a nézők benyomása rólunk.
- Hupsz bocs... De hol is tartottunk, jah hát persze... Kiminél! - Böktelek oldalba. - Engem senki nem akar bemutatni Fernandonak?
- De, ha tudsz pókerezni! - Ajánlotta Barichello.
- Csak vicceltem... De most, hogy így mondod, minden álmom volt megtanulni pókerezni!

'Kedves látogatóink! Köszönjük, hogy részt vettek ezen a kis programon. Várjuk önöket az este nyolckor kezdődő dedikáláson. Addig kérem hagyják
el a pálya területét. A viszont látásra! - Hallottuk Palik hangját a hangosbemondóba, félbeszakítva a mi kis kalandunkat kedvenc pilótáinkkal.
Pókerezni persze azóta se voltunk, de Gina legalább találkozhatott Kimivel, ahogyan én is Nandoval és még Raquellel is, aki elkísérte férjét a
hétvégére.

Vége

Party-láz

Napsütéses péntek délután volt, én ennek ellenére a lakásban üldögéltem, és egy kifjezetten érdekfeszítő kvízt töltögettem ki „Milyen típusú férfi a pasid?” címmel valami női magazinban. „Ha tehetné minden este vacsorázni vinne, és elkényeztetne téged!”-jött ki az eredmény.

-Na ja, szerntem is!-grimaszoltam. Éppen ekkor csörrent meg a telefonom.

-Szia Csajszi! Mi újság?-szóltam bele, miután elolvastam barátnőm nevét a kijelzőn.

-Hello Gina! Mi a pálya? Ugye jöttök ma este?-kérdezte Kitti felfokozott hangulatban.

-Mi? Hova?-ráncoltam a homlokom.

-Jahjj, hát Nicolem baby-ék partyjára! Hova máshova!

-Nem akarok!-válaszoltam morcosan.

-Ne kéresd már magad! Mássz be a szekrényedbe, és keress valami dögös ruhát, aztán szedd fel a Szőke Hercegedet, és nyockor találkozzunk a klub előtt!

-De…!-próbáltam tiltakozni, ekkor azonban kedves barátnőm lerakta a telefont Nem tudtam hát mást tenni, megfogadtam a parancsot, és a szekrényemben kezdtem kutakodni valami normális gönc után.

A party helyszíne leírhatatlan élmény volt. Minden rózsaszínbe és pirosba volt burkolva, még a pincérek ruhája-már amennyi volt rajtuk- is ezekben a színekben tündökölt. És a hab a tortán: sztriptízrúd a színpad közepén, amelyen flváltva pörögtek a PCD-tagok.

-Már tudom! Ezért akartad!-súgta Kitti Fernandonak, amit mi is jól hallottunk, és elmosolyodtunk rajta.

-Úgy érzem magam, mint egy díszítőelem!-fintorogtam, ahogy végignéztem a tűzpiros koktélruhámon, amivel tényleg tökéletesen beleolvadtam az összképbe.

-Én mondtam, hogy a feketét vedd!-vigyorgott rám Kimi, miközben átölelte a derekam.

-Mindegy!-vontam meg a vállam, majd a szemeimmel végigpásztáztam a terepet. Leülünk?

-Menjünk!-követett a párom.

Néhány másodperc múlva a keze hirtelen elszakadt az enyémtől, így én elég nagy lendülettel visszafordultam, hogy megnézzem mi történt.

-Nincs kedved táncolni?-tapadt rá a vörös PCD-s csaj.

-Nincs kedve!-szóltam közbe csöppet idegesen, és finoman odébb tessékeltem a „vadmacskát”.

-Na de……!-kezdett volna háborogni, azonban a színpadon kibontakozó jelenet beléfojtotta a szót.

Kitti vagyis az én barátnőm, éppen a „Fő-Pussycat”-tal viaskodott a rúd mellett. „Azt hiszem ebből még balhé lesz!”-futott át az agyamon, és nem is volt olyan alaptalan a megérzésem, hiszen pár percen belül a zene elhalkult, és mindenki a színpad felé irányította a figyelmét.

-Lewis, macókám, hallottad, hogy mit mondot nekem ez a…..-kezdett el sikítozni Nicole.

-Mondd csak ki!-nézett vele farkasszemet Kitti.

-Szuka!-visított, mire barátnőm a hajánál fgova lehúzta őt a földre.

Néhány valószínűleg nagyon kemény jobbhorog után, Nicole is megmutatta mire képes, és ő is lekevert neki néhány nem akármilyen pofont.

-Fernando ezt nem hagyhatod!-kiabáltam oda a pilótának, aki látszólag jól szórakozott az „előadáson”!

-Nyugi!-válaszolt vissza higgadtan.

-Szóval csodáljam, ahogy a barátnőmet szétszedi egy 10 cm-es műkörmökkel felszerelt nőszemély?-mérgelődtem.

-Szerintem ez inkább Nicknek fáj!-mondta Kimi, közelebb hajolva a fülemhez.

-Nick?-néztem rá nagy szemekkel.

-Ne ezen kezdjünk vitatkozni!-torkollt le, majd elindult a verekedő lányduó felé.

Hiába sikerült Kittit lecibálni a fekete szépségről, még mindig dühösen toporzékolt.

-Engedj el, és én egyesével töröm le a műkörmeit!-ordította.

-Te normális vagy? Tudod mennyire fáj az?-lépett közelebb Melody.

-Óhh ne már!-tipegett oda Jess is, vagy mi is a neve. Azért ennyire te sem lehetsz felszínes, Mel…

-Kimi eressz már el!-kiabálta barátnőm mostmár teljesen kikelve magából.

-Hogy megint egymásnak essetek?

-Mi van? Miért olyan fontos neked, hogy kitépem ennek a libának a műhaját?-szegezte neki a kérdést. A mondat szerencsére engem is visszarántott valóságba, és én is reagáltam.

-Nos Kimi, miért is?-néztem rá kérdőn, magamat ismerve, azt hiszem szikrákat szórtak már a szemeim idegességemben.

-Ne csináljátok már!-nevette el magát zavarában, azonban mikor látta, hogy mi ettől nem lágyultunk el, elengedte Kittit, aki rögtön kihaszálva a helyzetet odalépett Nic elé, és a fejét egy szokványos négeres fejmozdulattal elrántotta előtte, majd kisétált a teremből, Fernando pedig követte.

-Hallgatlak Kimi Räikkönen!-fordultam felé újra, a köztes kis jelenet után.

-Én csak…!-kezdett el össze-vissza hebegni.

-Látom nem tudsz értelmes mondatot kinyögni, de jobb is, ha nem próbálkozol vele! Bulizz ezzel a nőcskével-biccentettem felé-engem pedig hagyj békén!-mondtam keményen, majd gyorsan elhagytam a klubot. Teljesen feldúlva értem ki a parkolóba, ahol hirtelen megláttam Nando kocsiját, barátnőm és ő még mellette álltak.

-Gina! Kérlek várj!-hallottam meg hirtelen Kimi hangját.

-Ha nem fogtad fel, akkor mégegyszer elismétlem: hagyj békén!-szótagoltam a felszólítást.

-Héé Csajszi!-szólalt meg Kitti mögülem.-Elvigyünk?-ajánlotta fel, miközben a szemeit köztem és Kimi között ingáztatta.

-Ha nem gond, megköszönném!

-Pattanj be!-mutatott a hátsó ülésre, majd amikor én beültem a kocsiba, ő még váltott néhány szót Kimsterrel.

Egész hazafelé úton alig szóltam néhány szót, aztán a célállomáshoz érve megköszöntem a fuvart, majd felvonszoltam magam a második emeleti lakásomba.

Az egész estém, és az éjszakám is szörnyen telt, jó, ha egy órát aludtam. Folyamatosan kattogott az agyam, de nem tudtam rájönni, hogy Räkka miért viselkedett így. Hiába, az egyetemen nem tanították azt, hogy milyen módon ismerjük ki a férfiakat.

Még 7 óra se volt, már a zuhany alatt álltam, és próbáltam magam egy kicsit ellazíttatni a langyos vízzel, azonban a próbálkozásom sikertelennek bizonyult, ugyanis megszólalt a mobilom, valahonnan a konyhából.

-Óhh a fenébe!-mérgelődtem, miközben lehetőleg hanyatt esés nélkül igyekeztem elhagyni a fürdőszobát.

-Tessék!-vettem fel már a sokadik csörgés után.

-Gina!-hallottam meg Kitti hangját.

-Én! Mi van? Mi történt?-kérdeztem, mintha éreztem volna, hogy gond van.

-Lesitteltek minket!-mondta kétségbeesetten.

-Hogy mi?-kiáltottam hirtelen.

-Mindent elmondok, ha kijöttünk innen!

-Nyugodj meg, kihozlak titeket!-biztattam, majd letettem a telefont, és gyorsan összekészülődtem.

Fél óra múlva már a rendőrség bejárata felé igyekeztem, miközben a táskámban kerestem az irataimat. Olyan ideges voltam, hogy a táskámat is elejtettem.

-Óhh nem hiszem el! Hogy lehetsz ilyen béna?-kérdeztem saját magamtól, miközben lehajoltam, hogy összeszedjem a cuccaimat.

-Had segítsek!-hallottam meg hirtelen Kimi hangját magam előtt.

-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem vissza csodálkozva. Egyébként segíts légy szíves, de csak, mert sietek!-tettem hozzá gyorsan, nehogy véletlenül is lovat adjak alá.

Köszönhetően annak, hogy ügyvédként dolgozom, engedélyt kaptam arra, hogy beszéljek velük.

Őszintén szólva elég érdekes látványt keltett, ahogy egy törölközőbe csavarva üldögéltek a cellában, és mindegyikőjük elég ijedt képet vágott.

Összenéztünk Kimivel, és bár nem akartam modortalan lenni, követve a példáját én is elnevettem magam.

-Nem mondták még haver, hogy itt tiltják a közterületen való közösülést?-kérdezte tőlük Kimi, miközben már fuldoklott a röhögéstől.

- Nem közterületen voltunk és nem közösültünk Raikkönen. - Sziszegte Fer.

- A baba projectet tényleg hagyhatnátok későbbre.– nevettem én is.

-Inkább maradj csöndben Gina!-húzta össze szemeit drága barátnőm.

-Na had halljam! Mi az a bűncselekmény?-váltottam mostmár komolyra.

-Közszeméremsértés!

-Hoppá!-kurjantott Kimi, amit Kitti egy gyilkos pillantással torolt meg.

-Mégis mi a fenét csináltatok?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

Miután mindent elmesélt, megbíztam Kimstrert azzal, hogy keresen nekik valami értelmes ruhát, én meg közben összeszedtem a gondolataimat, és megpróbáltam a döntéshozók lelkére beszélni. Hál’ Istennek sikerrel jártam, ugyanis megúszták egy „laza” pénzbüntetéssel, de ebből már nem próbáltam meg lefaragtatni, hiszen tudtam, Fernando ezt farzsebből is kifizeti.

-Köszi,köszi, köszi! Eskü meghálálom!-fogadkozott Kittim, mikor már a parkolóban álltunk, végre magunk mögött hagyva ezt az egész esetet. Az egészben csak az volt a jó, hogy sikerült megbeszlénünk Kimivel a dolgokat, így újra szent volt a béke közöttünk.

-Abba biztos lehetsz. Ügyvéd vagyok, de ennyire cikis helyzetbe még sose kerültem!-ráztam meg a fejem.

-Igen, tudom, de ne haragudj. Hidd el nekünk is az volt, mikor éppen...

-Ne! Nem akarjuk tudni!-vágtam közbe, még mielőtt elkezdte volna ecsetelni a kis kalandjukat. Kimi visznt nem hagyta ennyiben.

-De igen akarjuk!-vigyorgott sunyin, mire én beleboxoltam a karjába. Sértődés helyett azonban, inkább közelebb hajolt, és szájon csókolt, drága barátnőm és a „spanyol bikája” pedig csak jót nevettek.

Hát, így ért véget a mi kis bulizásunk!

A természet lágy ölén

A szokásos őszi nap. A tévé távirányító kapcsolóját nyomkodva próbáltam egy értelmes filmet keresni a főző műsorok és a Top Shop elképesztően jó ajánlatai között. Nem mondanám, hogy sikerrel jártam volna. Az unalmamból a megcsörrenő telefonom hangja látszott kirángatni.
- Kitti! Kérlek gyere el velem túrázni... Kimi hívott.. És és... - Még bele sem szóltam, drága barátnőm már puhítani kezdett.
- Nyugi, nyugi! - Nevettem el magam. - Milyen túra is ez?
- A McLaren csapat szervezte. Tudod, Kimi és Lewis csapattársak lettek, de nem jönnek ki túl jól és a csapatfőnökük a legjobb megoldásnak a közös programot tartotta. Én nem akarom Nicole és Lewis nyávogását hallgatni egész nap.
- Akkor ne menj el!
- De Kimi hívott. Gyere el kérlek!
- Jól van! Hová és mikor? - Adtam be a derekam.
- 1 óra múlva a Budai hegyhez.
- Rendben, ott leszek. - Sóhajtottam és letettem a telefont.

Mikor végre a megbeszélt helyre értem Gina és Kimi már ott voltak. Az órámra néztem, mindössze 10 percet késtem, ha jól jár. Ez nálam nagy szó, sehová sem vagyok képes odaérni időben. Mindig felkelek időbe és kiszámolom hány percet vesz igénybe az utam, a készülődésnél pedig mindig adok magamnak plusz 10- 20 percet mondván, hogy úgyis odaérek. Ez sose jön be.
- Bocsi a késésért, nem találtam parkolót. - Kezdtem bele a szabadkozásba már vagy 2 méterrel előttük.
- Semmi gond és köszi! - Ölelt meg hálásan Gina. Még nem tudja mennyivel lóg ezért nekem.
- Szia Kimi! - Köszöntem tartózkodóan a szőkeségnek, akit életemben kb. 3x láttam tévé képernyőn kívül. - És hol vannak Hamiltonék?
- Még nem értek ide. - Közölte egyszerűen a barátnőm.
- Ez remek! Kíváncsi leszek azért, hogy bírja majd Nicole tűsarkúban.

20 perc ácsorgás után aztán végre befutott Lewis is, azonban Nicole "Mindent bele baby" Scherzinger nem volt vele.
-Sziasztok!-Jött oda hozzánk. Ginával együtt még én sem találkoztál vele soha, de bevallhatjuk nem is voltam rá túlzottan kíváncsi.
- Beszélnek angolul?-kérdezte Hamilton Kimi. Ginát már itt sikerült kihozni a sodrából, pedig még csak délelőtt volt és a túrába még bele sem kezdtünk.
- Igen beszélünk angolul! Mindketten perfekten!
- Ha gondolja még németül vagy spanyolul is, ha szeretné. Csak magának és csak most. - Szórtak szikrát a szemeim, mégis békésen közöltem az információkat.
- Bocsi cica, de őszintén nem hittem volna... egy ilyen eldugott országban. - Lépett közelebb hozzám.
- Lefogadom, hogy nekem nagyobb a végzettségem, mint neked! - Mormogtam oda neki.
- Indulhatunk? - Kérdezte Gina, mielőtt még széttéptem volna a srácot. Kimi pedig csak jól szórakozott rajtunk.
- Persze! - Mondtuk mindhárman és nekivágtunk a hegynek.

A túra első fele Hamilton baby beszólásaitól volt hangos, amelyeket mindig megtoroltam valamiféle frappáns válasszal. Gina és Kimi a hátunk mögött kullogtak és inkább csak össze-össze néztek, minthogy közbeszóltak volna. Azért néha-néha már ők sem bírtak uralkodni magukon, Kimi fel-fel horkant, Gina eközben jókat nevetett.
- Bírom a csajt! - Súgta a fin barátnőjének, amit mi ketten is jól hallottunk.
A túra végére aztán Hamilton feladta és belekezdett a nyávogásba. Nincs annál rosszabb, ha egy pasi nyávog, de tényleg.
- Sok van még hátra?
- Mi az, a Bajnok nem bírja? - Mosolyogtam rá bájosan. - Cica, nézd ott a Meki tábla! Addig elbírsz még sétálni?
- Bírom én, csak unom.
- Tudom én, nehéz elismerni, ha az ember nincs jó fizikai állapotban.
- Siessünk már! - Kiabálta el magát Lewis, majd előre tört.
- Te! Miért mondtad ezt neki? Az a hosszabbik út. - Kérdezte Gina.
- Mert már kezdem élvezni. - Nevettem el magam egy vállrándítás kíséretében.
El is indultam az én drága ellenségem után magára hagyva barátnőmet és egyetlen szerelmét. A legfőbb oka persze nem Hamilton csodás társasága volt tettemnek. Sokka inkább azért döntöttem így, mert elfelejtettem közölni a többiekkel, hogy a választott út nem csak hosszabb, de még rosszabb minőségű is, mint a másik.
- Kitti, én nem tudom mit csinálok veled, ha leérünk innen! - Kiabálta utánam Gina, amint utánunk eredtek.
- Ne haragudj! Ígérem kárpótollak ezért! - Kiáltottam vissza miközben egyenesen magam elé néztem.
- Minimum egy Gucci táska!
- Oké! - Sóhajtottam fel jól hallhatóan.
- Nőőők! - Hörrent fel ezzel egyidejűleg a szőkeség, aztán heves csókcsatába kezdtek.
- Bírnám, ha nem itt pótolnátok be a napi smár lemaradásotokat! - Szólt hátra Lewis, mintha Ő nem ezt csinálná, ha tehetné.

- Cica! Én ezért még kinyírlak! - Mondta Hamilton röpke 10 perc múlva egy fába kapaszkodva.
- Tudtam, hogy hamar megszeretsz majd. - Sétáltam le a hegyoldalon egyszerűen mellette. Kimi és Gina röhögve követett.
- Ne hagyjatok itt! - Kiabált utánunk Lewis.
- Majd hívjuk a tűzoltóságot, ha lesz térerő. Gina, ugye számoltad, hogy hanyadik fánál járunk?
- Nem ez kimaradt.
- Ejnye Gina! Azt hittem egy jogász figyel ennyire a részletekre. - Hangsúlyoztam ki barátnőm foglalkozását.
- Hát... államvizsgán nem ez volt a feladat, de ha lesz időm, akkor tovább szakosodom erre a témára!-Vigyorogott vissza.
- Nagyon helyes! Szükségünk lesz majd rá!
- Ne kend rám, a te hibád. Te nm analizáltad Lewist mikor elindultunk, pedig egy pszichológusnak első dolga lenne. - Kaptam
vissza Ginától a játékos leszidást. Hamiltonnál ez tette fel az i-re a pontot. Elég bárgyú képet vágott. Mikor aztán látta, hogy nem viccelünk és tényleg ott haggyuk, bátorságot vett magán és utánunk futott. Azonban ez nem volt egy szerencsés dolog, ugyanis éppen mellettünk egy kőben hasra vágódott. Erre mindannyian heves nevetésbe kezdtünk, de Ő nem mozdult. Kezdtem
megijedni, hogy valami baja esett.
- Gyere, kelj fel, mert itt még nem tudunk mentőt hívni! - Guggoltam le hozzá.
- Megrántottam a lábam.
- És erre, hogy jöttél rá, mikor meg se mozdultál?- Kérdeztem vissza.
- Fáj!
- Remek! - Forgatta a szemét Gina azzal megnézte a mobilját, hogy nincs-e térerő.
- Csak azt ne mondjátok, hogy nekem kell lecipelnem! - Nézett ránk fájdalmasan Kimi.
- Nincs más választásunk! Ezért még jutalmat kapsz tőlem!- Inspirálta a barátnőm.
- Először erőt adj! - Kacérkodott a finn, majd ismét belekezdtek a csókcsatába.
- Na gyerünk bajnokom, menni fog az!- Bíztatta Gina, amint "végzett vele".
- Gyerünk Lewis, legalább ülj fel! Nem foglak felhúzkodni is onnan, arról ne is álmodj!- Közölte Kimi unott hangon.
- Értsétek már meg, hogy fáj a lábam!- Kezdett el kiabálni velünk a brit.
- Megértjük, de talán nem fájna annyira, ha befognád!- Néztem vissza rá miközben feltápászkodtam a földről és Gina oldalára álltam.
Lewis lecipelése nem bizonyult valami egyszerű munkának. Ő sem segített sokat, még talán pluszba ránk is nehezedett. Kimi sokat segített, Ő állandó volt, míg mi szakaszonként váltottuk egymást. A finn szerencsénkre jófej volt és mindig úgy ügyeskedett, hogy Őt terhelje a súly neheze, aminek persze meg is lett az eredménye Mire leértünk lihegve dőlt neki egy kerítésnek.

- Merre álltál meg? - Kérdeztem végül Hamiltont.
- Te azt akarod, hogy így vezessek? - Háborodott teljesen fel.
- Még haza is szállítsunk? - Néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Hát, örülnék ha ápolgatnál egy kicsit. Ezek után megérdemlem. - Bújt közelebb hozzám.
- Majd Nicole megteszi! - Löktem félre, mire Ő el is esett. - Hupsz! Túl erős lettem volna? - Kérdeztem mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Nagyon vicces.
- Igen az!
- Hívjunk neki taxit és menjünk, mert ez már sok volt! - Szólt közbe Gina, azzal Kimi, mint fő vállalkozó elő is kapta gyorsan a mobilját.

- Egy élmény volt veletek ez a kirándulás!- Mondta "lelkesen" a "cicus" mielőtt beszállt volna a taxiba.
- Ezt mi is így gondoljuk! Remélem Nicole meggyógyítja a bibis lábacskádat!- Ezt nem hagyhattam volna ki.
- Egyszer ezt még visszakapod Cica! - "Fenyegetett" meg.
- Most nagyon beijedtem!-Szóltam vissza gúnyos hangnemben. - Na jól van Lewis, vegyünk könnyes búcsút, és a soha viszont nem
látásra!- Löktem be óvatosan kocsiba, nehogy valami baja essen még nekem.
- Bye-bye!- Integetett "kedvesen" Gina, majd mikor elment a taxi mindhárman kifújtuk azt a hatalmas levegőt, amit még talán a túra
elején vettünk magunkhoz.
- Végre! Már azt hittem sose megy el! - Mondtam.
- Pedig azt hittem jól kijössz vele! - Ugratott Kimi.
- Igen, ha nem lenne barátnője, már rávetettem volna magam.
- Jegyese! - Javított ki drága barátnőm.
- Bocs!
- Az látszott. Teljesen ráindultál... Cicus! - Itt már erősen gondolkodtam, milyen halált szánok Kiminek.
- Tudjátok mit, inkább meghívlak titeket ebédre mielőtt kitör a következő Világháború.
- Szívesen veletek mennék, de még el kell döntenem, hogy a csoda zöldség aprítót vagy a párolót vegyem-e meg. De jó szórakozást nektek.
- Biztos nem jössz? - Kérdezte Kimi mosolyogva.
- Biztos! Kifárasztott a mai randim Hamiltonnal. Majd talán máskor! Sziasztok! - Köszöntem el tőlük, majd elindultam a kocsim felé,
ők pedig a közeli étteremhez sétáltak.

Vége

Kezdés

Szijasztok!

Mint látjátok ismét felkerült a netre egy F1-es blog. Először is szeretnénk
köszönteni titeket és megköszönni, hogy a következő néhány rövidebb
agyszüleményünket elolvassátok. Bevezetésképp írnánk nektek pár sort.

Kathy:
Ezek a novellák, amiket most összegyűjtünk nektek tavaly kezdtük el írni.
Ginával már évek óta ismerjük egymást (netről) és gondoltuk megpróbálkozunk
az írással. Hosszabb történetekkel kezdtük (amit részemről nem fogtok olvasni),
majd ezekkel a novellákkal folytattuk.
Közösen írtuk őket és reméljük tetszeni fog majd nektek. Nem akartam sokat
dumálni, remélem a szórakoztatásotok érdekében Gina megteszi majd helyettem! :)

Gina:
Nos, azt hiszem ezek a történetek két igencsak szárnyaló gondolatokkal megáldott
csaj (főleg Kathy) szüleményei. Fogalmazzunk úgy, hozott anyagból dolgoztunk.
Gyors szituáció, néhány szereplő, és frappáns mondatok. Tulajdonképpen ennyi
volt a hozzákészülés.
Személy szerint én mindig jól szórakozom, ha nekiállunk z írásnak, és sokszor
olyan párbeszédekkel találom szembe magam, hogy köpni-nyelni nem tudok,
írni meg aztán pláne nem. Hogy mi a téma? Teljesen mindegy! Vicces, megható,
leleményes, vagy éppen blamás, minden amit el lehet képzelni!

Nem húzzuk tovább az időt, inkább lássátok a két szemetekkel amiket mi közösen
kreáltunk, és csak szórakozzatok jó!

Gina és Kathy