Party-láz

Napsütéses péntek délután volt, én ennek ellenére a lakásban üldögéltem, és egy kifjezetten érdekfeszítő kvízt töltögettem ki „Milyen típusú férfi a pasid?” címmel valami női magazinban. „Ha tehetné minden este vacsorázni vinne, és elkényeztetne téged!”-jött ki az eredmény.

-Na ja, szerntem is!-grimaszoltam. Éppen ekkor csörrent meg a telefonom.

-Szia Csajszi! Mi újság?-szóltam bele, miután elolvastam barátnőm nevét a kijelzőn.

-Hello Gina! Mi a pálya? Ugye jöttök ma este?-kérdezte Kitti felfokozott hangulatban.

-Mi? Hova?-ráncoltam a homlokom.

-Jahjj, hát Nicolem baby-ék partyjára! Hova máshova!

-Nem akarok!-válaszoltam morcosan.

-Ne kéresd már magad! Mássz be a szekrényedbe, és keress valami dögös ruhát, aztán szedd fel a Szőke Hercegedet, és nyockor találkozzunk a klub előtt!

-De…!-próbáltam tiltakozni, ekkor azonban kedves barátnőm lerakta a telefont Nem tudtam hát mást tenni, megfogadtam a parancsot, és a szekrényemben kezdtem kutakodni valami normális gönc után.

A party helyszíne leírhatatlan élmény volt. Minden rózsaszínbe és pirosba volt burkolva, még a pincérek ruhája-már amennyi volt rajtuk- is ezekben a színekben tündökölt. És a hab a tortán: sztriptízrúd a színpad közepén, amelyen flváltva pörögtek a PCD-tagok.

-Már tudom! Ezért akartad!-súgta Kitti Fernandonak, amit mi is jól hallottunk, és elmosolyodtunk rajta.

-Úgy érzem magam, mint egy díszítőelem!-fintorogtam, ahogy végignéztem a tűzpiros koktélruhámon, amivel tényleg tökéletesen beleolvadtam az összképbe.

-Én mondtam, hogy a feketét vedd!-vigyorgott rám Kimi, miközben átölelte a derekam.

-Mindegy!-vontam meg a vállam, majd a szemeimmel végigpásztáztam a terepet. Leülünk?

-Menjünk!-követett a párom.

Néhány másodperc múlva a keze hirtelen elszakadt az enyémtől, így én elég nagy lendülettel visszafordultam, hogy megnézzem mi történt.

-Nincs kedved táncolni?-tapadt rá a vörös PCD-s csaj.

-Nincs kedve!-szóltam közbe csöppet idegesen, és finoman odébb tessékeltem a „vadmacskát”.

-Na de……!-kezdett volna háborogni, azonban a színpadon kibontakozó jelenet beléfojtotta a szót.

Kitti vagyis az én barátnőm, éppen a „Fő-Pussycat”-tal viaskodott a rúd mellett. „Azt hiszem ebből még balhé lesz!”-futott át az agyamon, és nem is volt olyan alaptalan a megérzésem, hiszen pár percen belül a zene elhalkult, és mindenki a színpad felé irányította a figyelmét.

-Lewis, macókám, hallottad, hogy mit mondot nekem ez a…..-kezdett el sikítozni Nicole.

-Mondd csak ki!-nézett vele farkasszemet Kitti.

-Szuka!-visított, mire barátnőm a hajánál fgova lehúzta őt a földre.

Néhány valószínűleg nagyon kemény jobbhorog után, Nicole is megmutatta mire képes, és ő is lekevert neki néhány nem akármilyen pofont.

-Fernando ezt nem hagyhatod!-kiabáltam oda a pilótának, aki látszólag jól szórakozott az „előadáson”!

-Nyugi!-válaszolt vissza higgadtan.

-Szóval csodáljam, ahogy a barátnőmet szétszedi egy 10 cm-es műkörmökkel felszerelt nőszemély?-mérgelődtem.

-Szerintem ez inkább Nicknek fáj!-mondta Kimi, közelebb hajolva a fülemhez.

-Nick?-néztem rá nagy szemekkel.

-Ne ezen kezdjünk vitatkozni!-torkollt le, majd elindult a verekedő lányduó felé.

Hiába sikerült Kittit lecibálni a fekete szépségről, még mindig dühösen toporzékolt.

-Engedj el, és én egyesével töröm le a műkörmeit!-ordította.

-Te normális vagy? Tudod mennyire fáj az?-lépett közelebb Melody.

-Óhh ne már!-tipegett oda Jess is, vagy mi is a neve. Azért ennyire te sem lehetsz felszínes, Mel…

-Kimi eressz már el!-kiabálta barátnőm mostmár teljesen kikelve magából.

-Hogy megint egymásnak essetek?

-Mi van? Miért olyan fontos neked, hogy kitépem ennek a libának a műhaját?-szegezte neki a kérdést. A mondat szerencsére engem is visszarántott valóságba, és én is reagáltam.

-Nos Kimi, miért is?-néztem rá kérdőn, magamat ismerve, azt hiszem szikrákat szórtak már a szemeim idegességemben.

-Ne csináljátok már!-nevette el magát zavarában, azonban mikor látta, hogy mi ettől nem lágyultunk el, elengedte Kittit, aki rögtön kihaszálva a helyzetet odalépett Nic elé, és a fejét egy szokványos négeres fejmozdulattal elrántotta előtte, majd kisétált a teremből, Fernando pedig követte.

-Hallgatlak Kimi Räikkönen!-fordultam felé újra, a köztes kis jelenet után.

-Én csak…!-kezdett el össze-vissza hebegni.

-Látom nem tudsz értelmes mondatot kinyögni, de jobb is, ha nem próbálkozol vele! Bulizz ezzel a nőcskével-biccentettem felé-engem pedig hagyj békén!-mondtam keményen, majd gyorsan elhagytam a klubot. Teljesen feldúlva értem ki a parkolóba, ahol hirtelen megláttam Nando kocsiját, barátnőm és ő még mellette álltak.

-Gina! Kérlek várj!-hallottam meg hirtelen Kimi hangját.

-Ha nem fogtad fel, akkor mégegyszer elismétlem: hagyj békén!-szótagoltam a felszólítást.

-Héé Csajszi!-szólalt meg Kitti mögülem.-Elvigyünk?-ajánlotta fel, miközben a szemeit köztem és Kimi között ingáztatta.

-Ha nem gond, megköszönném!

-Pattanj be!-mutatott a hátsó ülésre, majd amikor én beültem a kocsiba, ő még váltott néhány szót Kimsterrel.

Egész hazafelé úton alig szóltam néhány szót, aztán a célállomáshoz érve megköszöntem a fuvart, majd felvonszoltam magam a második emeleti lakásomba.

Az egész estém, és az éjszakám is szörnyen telt, jó, ha egy órát aludtam. Folyamatosan kattogott az agyam, de nem tudtam rájönni, hogy Räkka miért viselkedett így. Hiába, az egyetemen nem tanították azt, hogy milyen módon ismerjük ki a férfiakat.

Még 7 óra se volt, már a zuhany alatt álltam, és próbáltam magam egy kicsit ellazíttatni a langyos vízzel, azonban a próbálkozásom sikertelennek bizonyult, ugyanis megszólalt a mobilom, valahonnan a konyhából.

-Óhh a fenébe!-mérgelődtem, miközben lehetőleg hanyatt esés nélkül igyekeztem elhagyni a fürdőszobát.

-Tessék!-vettem fel már a sokadik csörgés után.

-Gina!-hallottam meg Kitti hangját.

-Én! Mi van? Mi történt?-kérdeztem, mintha éreztem volna, hogy gond van.

-Lesitteltek minket!-mondta kétségbeesetten.

-Hogy mi?-kiáltottam hirtelen.

-Mindent elmondok, ha kijöttünk innen!

-Nyugodj meg, kihozlak titeket!-biztattam, majd letettem a telefont, és gyorsan összekészülődtem.

Fél óra múlva már a rendőrség bejárata felé igyekeztem, miközben a táskámban kerestem az irataimat. Olyan ideges voltam, hogy a táskámat is elejtettem.

-Óhh nem hiszem el! Hogy lehetsz ilyen béna?-kérdeztem saját magamtól, miközben lehajoltam, hogy összeszedjem a cuccaimat.

-Had segítsek!-hallottam meg hirtelen Kimi hangját magam előtt.

-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem vissza csodálkozva. Egyébként segíts légy szíves, de csak, mert sietek!-tettem hozzá gyorsan, nehogy véletlenül is lovat adjak alá.

Köszönhetően annak, hogy ügyvédként dolgozom, engedélyt kaptam arra, hogy beszéljek velük.

Őszintén szólva elég érdekes látványt keltett, ahogy egy törölközőbe csavarva üldögéltek a cellában, és mindegyikőjük elég ijedt képet vágott.

Összenéztünk Kimivel, és bár nem akartam modortalan lenni, követve a példáját én is elnevettem magam.

-Nem mondták még haver, hogy itt tiltják a közterületen való közösülést?-kérdezte tőlük Kimi, miközben már fuldoklott a röhögéstől.

- Nem közterületen voltunk és nem közösültünk Raikkönen. - Sziszegte Fer.

- A baba projectet tényleg hagyhatnátok későbbre.– nevettem én is.

-Inkább maradj csöndben Gina!-húzta össze szemeit drága barátnőm.

-Na had halljam! Mi az a bűncselekmény?-váltottam mostmár komolyra.

-Közszeméremsértés!

-Hoppá!-kurjantott Kimi, amit Kitti egy gyilkos pillantással torolt meg.

-Mégis mi a fenét csináltatok?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

Miután mindent elmesélt, megbíztam Kimstrert azzal, hogy keresen nekik valami értelmes ruhát, én meg közben összeszedtem a gondolataimat, és megpróbáltam a döntéshozók lelkére beszélni. Hál’ Istennek sikerrel jártam, ugyanis megúszták egy „laza” pénzbüntetéssel, de ebből már nem próbáltam meg lefaragtatni, hiszen tudtam, Fernando ezt farzsebből is kifizeti.

-Köszi,köszi, köszi! Eskü meghálálom!-fogadkozott Kittim, mikor már a parkolóban álltunk, végre magunk mögött hagyva ezt az egész esetet. Az egészben csak az volt a jó, hogy sikerült megbeszlénünk Kimivel a dolgokat, így újra szent volt a béke közöttünk.

-Abba biztos lehetsz. Ügyvéd vagyok, de ennyire cikis helyzetbe még sose kerültem!-ráztam meg a fejem.

-Igen, tudom, de ne haragudj. Hidd el nekünk is az volt, mikor éppen...

-Ne! Nem akarjuk tudni!-vágtam közbe, még mielőtt elkezdte volna ecsetelni a kis kalandjukat. Kimi visznt nem hagyta ennyiben.

-De igen akarjuk!-vigyorgott sunyin, mire én beleboxoltam a karjába. Sértődés helyett azonban, inkább közelebb hajolt, és szájon csókolt, drága barátnőm és a „spanyol bikája” pedig csak jót nevettek.

Hát, így ért véget a mi kis bulizásunk!