A természet lágy ölén

A szokásos őszi nap. A tévé távirányító kapcsolóját nyomkodva próbáltam egy értelmes filmet keresni a főző műsorok és a Top Shop elképesztően jó ajánlatai között. Nem mondanám, hogy sikerrel jártam volna. Az unalmamból a megcsörrenő telefonom hangja látszott kirángatni.
- Kitti! Kérlek gyere el velem túrázni... Kimi hívott.. És és... - Még bele sem szóltam, drága barátnőm már puhítani kezdett.
- Nyugi, nyugi! - Nevettem el magam. - Milyen túra is ez?
- A McLaren csapat szervezte. Tudod, Kimi és Lewis csapattársak lettek, de nem jönnek ki túl jól és a csapatfőnökük a legjobb megoldásnak a közös programot tartotta. Én nem akarom Nicole és Lewis nyávogását hallgatni egész nap.
- Akkor ne menj el!
- De Kimi hívott. Gyere el kérlek!
- Jól van! Hová és mikor? - Adtam be a derekam.
- 1 óra múlva a Budai hegyhez.
- Rendben, ott leszek. - Sóhajtottam és letettem a telefont.

Mikor végre a megbeszélt helyre értem Gina és Kimi már ott voltak. Az órámra néztem, mindössze 10 percet késtem, ha jól jár. Ez nálam nagy szó, sehová sem vagyok képes odaérni időben. Mindig felkelek időbe és kiszámolom hány percet vesz igénybe az utam, a készülődésnél pedig mindig adok magamnak plusz 10- 20 percet mondván, hogy úgyis odaérek. Ez sose jön be.
- Bocsi a késésért, nem találtam parkolót. - Kezdtem bele a szabadkozásba már vagy 2 méterrel előttük.
- Semmi gond és köszi! - Ölelt meg hálásan Gina. Még nem tudja mennyivel lóg ezért nekem.
- Szia Kimi! - Köszöntem tartózkodóan a szőkeségnek, akit életemben kb. 3x láttam tévé képernyőn kívül. - És hol vannak Hamiltonék?
- Még nem értek ide. - Közölte egyszerűen a barátnőm.
- Ez remek! Kíváncsi leszek azért, hogy bírja majd Nicole tűsarkúban.

20 perc ácsorgás után aztán végre befutott Lewis is, azonban Nicole "Mindent bele baby" Scherzinger nem volt vele.
-Sziasztok!-Jött oda hozzánk. Ginával együtt még én sem találkoztál vele soha, de bevallhatjuk nem is voltam rá túlzottan kíváncsi.
- Beszélnek angolul?-kérdezte Hamilton Kimi. Ginát már itt sikerült kihozni a sodrából, pedig még csak délelőtt volt és a túrába még bele sem kezdtünk.
- Igen beszélünk angolul! Mindketten perfekten!
- Ha gondolja még németül vagy spanyolul is, ha szeretné. Csak magának és csak most. - Szórtak szikrát a szemeim, mégis békésen közöltem az információkat.
- Bocsi cica, de őszintén nem hittem volna... egy ilyen eldugott országban. - Lépett közelebb hozzám.
- Lefogadom, hogy nekem nagyobb a végzettségem, mint neked! - Mormogtam oda neki.
- Indulhatunk? - Kérdezte Gina, mielőtt még széttéptem volna a srácot. Kimi pedig csak jól szórakozott rajtunk.
- Persze! - Mondtuk mindhárman és nekivágtunk a hegynek.

A túra első fele Hamilton baby beszólásaitól volt hangos, amelyeket mindig megtoroltam valamiféle frappáns válasszal. Gina és Kimi a hátunk mögött kullogtak és inkább csak össze-össze néztek, minthogy közbeszóltak volna. Azért néha-néha már ők sem bírtak uralkodni magukon, Kimi fel-fel horkant, Gina eközben jókat nevetett.
- Bírom a csajt! - Súgta a fin barátnőjének, amit mi ketten is jól hallottunk.
A túra végére aztán Hamilton feladta és belekezdett a nyávogásba. Nincs annál rosszabb, ha egy pasi nyávog, de tényleg.
- Sok van még hátra?
- Mi az, a Bajnok nem bírja? - Mosolyogtam rá bájosan. - Cica, nézd ott a Meki tábla! Addig elbírsz még sétálni?
- Bírom én, csak unom.
- Tudom én, nehéz elismerni, ha az ember nincs jó fizikai állapotban.
- Siessünk már! - Kiabálta el magát Lewis, majd előre tört.
- Te! Miért mondtad ezt neki? Az a hosszabbik út. - Kérdezte Gina.
- Mert már kezdem élvezni. - Nevettem el magam egy vállrándítás kíséretében.
El is indultam az én drága ellenségem után magára hagyva barátnőmet és egyetlen szerelmét. A legfőbb oka persze nem Hamilton csodás társasága volt tettemnek. Sokka inkább azért döntöttem így, mert elfelejtettem közölni a többiekkel, hogy a választott út nem csak hosszabb, de még rosszabb minőségű is, mint a másik.
- Kitti, én nem tudom mit csinálok veled, ha leérünk innen! - Kiabálta utánam Gina, amint utánunk eredtek.
- Ne haragudj! Ígérem kárpótollak ezért! - Kiáltottam vissza miközben egyenesen magam elé néztem.
- Minimum egy Gucci táska!
- Oké! - Sóhajtottam fel jól hallhatóan.
- Nőőők! - Hörrent fel ezzel egyidejűleg a szőkeség, aztán heves csókcsatába kezdtek.
- Bírnám, ha nem itt pótolnátok be a napi smár lemaradásotokat! - Szólt hátra Lewis, mintha Ő nem ezt csinálná, ha tehetné.

- Cica! Én ezért még kinyírlak! - Mondta Hamilton röpke 10 perc múlva egy fába kapaszkodva.
- Tudtam, hogy hamar megszeretsz majd. - Sétáltam le a hegyoldalon egyszerűen mellette. Kimi és Gina röhögve követett.
- Ne hagyjatok itt! - Kiabált utánunk Lewis.
- Majd hívjuk a tűzoltóságot, ha lesz térerő. Gina, ugye számoltad, hogy hanyadik fánál járunk?
- Nem ez kimaradt.
- Ejnye Gina! Azt hittem egy jogász figyel ennyire a részletekre. - Hangsúlyoztam ki barátnőm foglalkozását.
- Hát... államvizsgán nem ez volt a feladat, de ha lesz időm, akkor tovább szakosodom erre a témára!-Vigyorogott vissza.
- Nagyon helyes! Szükségünk lesz majd rá!
- Ne kend rám, a te hibád. Te nm analizáltad Lewist mikor elindultunk, pedig egy pszichológusnak első dolga lenne. - Kaptam
vissza Ginától a játékos leszidást. Hamiltonnál ez tette fel az i-re a pontot. Elég bárgyú képet vágott. Mikor aztán látta, hogy nem viccelünk és tényleg ott haggyuk, bátorságot vett magán és utánunk futott. Azonban ez nem volt egy szerencsés dolog, ugyanis éppen mellettünk egy kőben hasra vágódott. Erre mindannyian heves nevetésbe kezdtünk, de Ő nem mozdult. Kezdtem
megijedni, hogy valami baja esett.
- Gyere, kelj fel, mert itt még nem tudunk mentőt hívni! - Guggoltam le hozzá.
- Megrántottam a lábam.
- És erre, hogy jöttél rá, mikor meg se mozdultál?- Kérdeztem vissza.
- Fáj!
- Remek! - Forgatta a szemét Gina azzal megnézte a mobilját, hogy nincs-e térerő.
- Csak azt ne mondjátok, hogy nekem kell lecipelnem! - Nézett ránk fájdalmasan Kimi.
- Nincs más választásunk! Ezért még jutalmat kapsz tőlem!- Inspirálta a barátnőm.
- Először erőt adj! - Kacérkodott a finn, majd ismét belekezdtek a csókcsatába.
- Na gyerünk bajnokom, menni fog az!- Bíztatta Gina, amint "végzett vele".
- Gyerünk Lewis, legalább ülj fel! Nem foglak felhúzkodni is onnan, arról ne is álmodj!- Közölte Kimi unott hangon.
- Értsétek már meg, hogy fáj a lábam!- Kezdett el kiabálni velünk a brit.
- Megértjük, de talán nem fájna annyira, ha befognád!- Néztem vissza rá miközben feltápászkodtam a földről és Gina oldalára álltam.
Lewis lecipelése nem bizonyult valami egyszerű munkának. Ő sem segített sokat, még talán pluszba ránk is nehezedett. Kimi sokat segített, Ő állandó volt, míg mi szakaszonként váltottuk egymást. A finn szerencsénkre jófej volt és mindig úgy ügyeskedett, hogy Őt terhelje a súly neheze, aminek persze meg is lett az eredménye Mire leértünk lihegve dőlt neki egy kerítésnek.

- Merre álltál meg? - Kérdeztem végül Hamiltont.
- Te azt akarod, hogy így vezessek? - Háborodott teljesen fel.
- Még haza is szállítsunk? - Néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Hát, örülnék ha ápolgatnál egy kicsit. Ezek után megérdemlem. - Bújt közelebb hozzám.
- Majd Nicole megteszi! - Löktem félre, mire Ő el is esett. - Hupsz! Túl erős lettem volna? - Kérdeztem mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Nagyon vicces.
- Igen az!
- Hívjunk neki taxit és menjünk, mert ez már sok volt! - Szólt közbe Gina, azzal Kimi, mint fő vállalkozó elő is kapta gyorsan a mobilját.

- Egy élmény volt veletek ez a kirándulás!- Mondta "lelkesen" a "cicus" mielőtt beszállt volna a taxiba.
- Ezt mi is így gondoljuk! Remélem Nicole meggyógyítja a bibis lábacskádat!- Ezt nem hagyhattam volna ki.
- Egyszer ezt még visszakapod Cica! - "Fenyegetett" meg.
- Most nagyon beijedtem!-Szóltam vissza gúnyos hangnemben. - Na jól van Lewis, vegyünk könnyes búcsút, és a soha viszont nem
látásra!- Löktem be óvatosan kocsiba, nehogy valami baja essen még nekem.
- Bye-bye!- Integetett "kedvesen" Gina, majd mikor elment a taxi mindhárman kifújtuk azt a hatalmas levegőt, amit még talán a túra
elején vettünk magunkhoz.
- Végre! Már azt hittem sose megy el! - Mondtam.
- Pedig azt hittem jól kijössz vele! - Ugratott Kimi.
- Igen, ha nem lenne barátnője, már rávetettem volna magam.
- Jegyese! - Javított ki drága barátnőm.
- Bocs!
- Az látszott. Teljesen ráindultál... Cicus! - Itt már erősen gondolkodtam, milyen halált szánok Kiminek.
- Tudjátok mit, inkább meghívlak titeket ebédre mielőtt kitör a következő Világháború.
- Szívesen veletek mennék, de még el kell döntenem, hogy a csoda zöldség aprítót vagy a párolót vegyem-e meg. De jó szórakozást nektek.
- Biztos nem jössz? - Kérdezte Kimi mosolyogva.
- Biztos! Kifárasztott a mai randim Hamiltonnal. Majd talán máskor! Sziasztok! - Köszöntem el tőlük, majd elindultam a kocsim felé,
ők pedig a közeli étteremhez sétáltak.

Vége